Szemléletünk alapja, hogy az ember maga spirituális lény, létünk végső célja, hogy belső korlátainkat meghaladva ezt előbb, vagy utóbb felismerjük. Beszélgetéseink során gyakran felvetődnek olyan kérdések, mint „Mi a feladatom a világban?”, „A saját utamat járom-e?”, „Mi az értelme az életemnek?”.

Gondolkodhatunk, elmélkedhetünk e témákon, ám egyértelmű válaszhoz ilyen úton sosem jutunk. A tapasztalat az, ami felismerésekhez vezet.  A gond, hogy korunk embere képtelen megélni, és megérteni érzéseit. Sokunkat a kezdetektől arra kondicionáltak, hogy kendőzzük el érzelmeinket, „butítsuk el” érzékelésünket. Az igazság pedig az, hogy alapvetően érzelmi lények vagyunk, s elsősorban emocionális szempontok szerint reagálunk környezetünk kihívásaira. Ha odafigyelünk rájuk, élményeink egyszerűen és maguktól értetődően rajzolják ki az épp megfelelő utat számunkra.                                                                        

Bármit is érzünk, az a valóságunkhoz tartozik. A tudatos megélés és az elfogadás által jutunk el a transzperszonális tartományba, ahol kapcsolatba kerülünk tiszta, belső Lényünk (Magasabb Én vagy Self) bölcsességével. Megismerjük szellemi oldalunkat, és képessé válunk arra, hogy történetünket már magasabb síkról szemléljük, s egy megújult értékrend alapján hozzuk meg döntéseinket. 

Az integrált szemlélet meghatározó képviselői: S.Freud, C.G.Jung, R.Assagioli, A.Maslow, E.Fromm, V.E.Frankl, L.Orr, S.Grof, K.Wilber, B.Hellinger, Szondi L.,  M.Erickson,